Az országgyűlési választások után felélénkült közbeszédben sok szó esik – többek között – az igazságszolgáltatást feltehetően hamarosan érintő változásokról. Mi már sokszor kifejeztük a szakmai – és néha kevésbé szakmai – véleményünket a bíróságokat érintő jogalkotási eseményekkel kapcsolatban, általában nem sok sikerrel. Az eddigi nehézségek ellenére, sőt talán azok hatására még inkább, töretlenül hiszünk a civil összefogás erejében és abban, hogy van értelme együtt gondolkodni. A jövőben is törekszünk arra, hogy részt vegyünk a társadalmi egyeztetéseken és szeretnénk a szakmai tapasztalatokon alapuló észrevételeinkkel támogatni a jogalkotást. Most összefoglaltunk néhány kérdést, amelyek alapvető jelentőségűek lehetnek a jogállamiság helyreállítása érdekében. (A mellékelt dokumentumban érhető el a részletes anyag, az alábbiakban pedig egy rövid kivonat).

Az Európai Unió által Magyarország számára meghatározott feltételek teljesítésének hatékony megvalósítása céljából – aminek kiemelkedő pénzügyi jelentősége van az ország számára – feltétlenül szükséges a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének a teljes helyreállítása. Azonban nemcsak az uniós források hazahozatalát kell garantálni, hanem egyúttal a bírói függetlenség jövőbeli védelme és a bíróságoka vetett közbizalom erősítése érdekében is tenni kell.

Egyértelmű, hogy ennek során kezdő lépésként a vezetői személycserék alapvető jelentőségűek. Egyrészről azért, mert a Kúria elnökének már a bíróvá válása, illetve az azóta eltelt időben kifejtett tevékenysége egyaránt nem felelnek meg az európaiság és a jogállamiság követelményeinek, másrészről az OBH elnöke vezetőként az elmúlt években teret engedett az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom gyengülésének, a bírók közötti ’chilling effect’ erősödésének, az igazgatás túlbürokratizálódásának és a bírósági szervezet anyagi kivéreztetésének.

Szeretnénk ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a személycserék szükségesek, de a jövőre nézve nem jelentenek elégséges garanciát. A bíróságokat érintően számos területen van szükség változásra és sok problémát kell rendezni ahhoz, hogy elindulhassunk az úton, ami egy hatékony és jogállami igazságszolgáltatáshoz vezet.

Mostanában sok szó esik egyrészről a Kúria elnökének, másrészről pedig a hivatalban lévő alkotmánybíróknak a helyzetéről, amelyek az igazságszolgáltatás szempontjából nem teljesen függetlenek egymástól.

A jogalkotó 2019 és 2023 között jelenleg is hivatalban lévő 9, illetve korábbi alkotmánybírósági tag számára biztosította a bíróvá válás lehetőségét. Ennek az az eredménye, hogy a Kúria jelenlegi elnöke, az elnöki tisztségének megszűnése esetén és 5 további alkotmánybíró, ezen tisztségének megszűnése esetén az igazságszolgáltatásban (a Kúrián, illetve valamelyik ítélőtáblán) folytathatja tovább a pályafutását.

Jelenleg a Kúria elnöke olyan volt alkotmánybíró, aki sohasem volt korábban bíró, csupán a jogalkotó politikai akarata alapján vált kúriai bíróvá, ugyanakkor a bírói tisztségéből végső soron elmozdíthatatlan, és amennyiben nem lát el igazgatási feladatokat, akkor is a szervezetben marad és ítélkezik. Ugyanilyen feltételekkel a hivatalban lévő alkotmánybírók közül öten ítélőtáblai, illetve kúriai bíróként kezdhetik meg az ítélkezést, amennyiben megszűnik az alkotmánybírói tisztségük.

Hangsúlyozzuk, hogy a jogállami követelményekkel összeegyeztethetetlen és az uniós joggyakorlattól idegen, hogy alkotmánybírók tisztségük megszűnését követően alanyi jogon, kizárólag a saját nyilatkozatuk alapján a rendes bírósági rendszerben bíróvá váljanak. A bírói függetlenség elve megköveteli, hogy a bírók kinevezése ne politikai testület által történjen. Az országgyűlés, mint politikai szerv nem adhat mandátumot az igazságszolgáltatást végző bírói pozíciók betöltésére. Az egyéni bírói függetlenség mellett a bírósági szervezetrendszer intézményi függetlensége is megköveteli, hogy a bírói kinevezésre minden bíró esetén azonos módon kerüljön sor. Minden bírónak pályázati úton kell elnyernie a tisztségét, akit a köztársasági elnök nevez ki. Amennyiben vannak olyan bírók, akik egy politikai szerv döntése alapján a bíróvá válás rendes feltételeinek teljesítése nélkül nyerik el kinevezésüket, úgy a bírói függetlenség intézményes garanciája és ezáltal a jogállamiság elve csorbulna. A bírákkal szembeni elvárások és az állampolgárok bíróságokba vetett bizalma megköveteli, hogy az egyedi ügyekben ítélkező bírók, különösen a felsőbíróságokon olyan személyek legyenek, akik rendelkeznek bírói tapasztalattal és a bírói pályázati rendszer által kerültek kinevezésre, így képesek az egyedi jogvitákat a belső bírói szakmai követelmények szerint elbírálni.

A fenti gondolatot folytatva azt is szeretnénk kiemelni, hogy a megfelelő szakmai színvonal biztosítása érdekében a teljes bírói pályázati rendszer újragondolása is szükséges.

A hatályos jogszabályok által 2012-ben létrehozott, szükségtelenül költséges és túlbürokratizált, ’hibrid’ igazgatási modellt már a születése pillanatában több szempontból is nagyon erős kritikák érték. A rendszer rengeteg pénzügyi és humán erőforrást von el – teljesen feleslegesen – a tényleges bírói munkát végző bíróktól és az elmúlt években a gyakorlatban is bizonyította számos gyengeségét a bírói függetlenség garantálása szempontjából. Az egymással alá-fölé rendeltségi viszonyban lévő egyszemélyi vezetők rendelkeznek valamennyi olyan jogkörrel, amelyek a bírói státuszt és a bírók napi munkavégzését alapjaiban érintik, mint például a bírói kinevezés, a bírák beosztása, a munkájuk értékelése vagy az integritási eljárás lefolytatása, illetve a fegyelmi eljárás kezdeményezése.

A bírósági igazgatással kapcsolatban többféle megoldás van, de a tapasztalataink azt mutatják, hogy a külső és a belső nyomásgyakorlással szemben a bírák által választott bírói önigazgatás szervei és a szolgálati bíróságok bizonyultak a legellenállóbbnak. A Velencei Bizottság is mindig az erős bírói önigazgatás mellett foglalt állást, illetve nemzetközi összehasonlításban szintén ez a megoldás tűnik a legbiztonságosabbnak.

Ezért azt az álláspontot képviseljük, hogy a bírói státuszt érintő egyszemélyi vezetői hatáskörök egyrészének (pl. fegyelmi eljárás megindítása, bírói munka értékelés) kontrollja a szolgálati bíróságok megerősítése, a központi igazgatási hatásköröknek pedig az Országos Bírói Tanácshoz telepítése gyorsan és költséghatékonyan javítana a nyomásgyakorlás lehetőségével kapcsolatban felmerülő, az Európai Bizottság minden évben elkészített jogállami jelentésében is feltárt, illetve a rejtve maradt problémák jelentős részén egyaránt, valamint a jövőre nézve erősítheti a bírói függetlenség belső dimenziójának a garanciáit.

Az éves jogállamisági jelentések további problémákat is jeleznek, amelyek rendezése fontos a hatékony és jogállami igazságszolgáltatás biztosítása érdekében. Ezek közül több kérdéssel korábban már részletes és a honlapon elérhető szakmai anyagokban foglalkoztunk, pl. a bírói kinevezés, a Jogegységi Panasz Tanács eljárásának anomáliái,  a vagyoni elégtétel (ami 2026. júniusától már nemcsak a polgári, hanem a közigazgatási ügyszakot is érinti majd),illetve az egyesületünk által felkarolt kezdeményezés révén kollégáink – bírák és igazságügyi alkalmazottak vegyesen – panasszal fordultak az Európai Bizottsághoz a magyarországi bírói és bírósági alkalmazotti illetmények automatikus indexálásának hiányával kapcsolatban, ami a politikai zsarolás eszköze is volt a közelmúltban.

Ha további bármilyen szakmai kérdés merül fel, ami az igazságszolgáltatást érinti, arra mindig készséggel válaszolunk.

Tisztelettel:

dr. Hirtling Ibolya

dr. Madarasi Anna

dr. Tóth-Lakos Fruzsina

a Res Iudicata elnöksége

https://resiudicata.hu/wp-content/uploads/2026/04/velemeny_honlapra_FIN.pdf